1) A Mariana-árokban található a Föld legmélyebb pontja: a Challenger Deep

A Mariana-árok a nyugati Csendes-óceánban helyezkedik el, nagyjából a Mariana-szigetektől keletre. A legismertebb része a Challenger-mélység (Challenger Deep), amit általában a bolygó legmélyebb ismert óceáni pontjaként emlegetnek.

A mélységét több mérés alapján kb. 10 900–10 935 méter körülire teszik – vagyis majdnem 11 kilométerre van a vízfelszíntől.

👉 Fun fact: a Mariana-árok legmélyebb része „távolabb van a tengerszinttől”, mint amilyen magas a Mount Everest a tengerszint felett – csak épp lefelé.

2) A Mariana-árok egy bolygóméretű „szakadék”, amit a kőzetlemezek mozgása hozott létre

A Mariana-árok nem egy véletlen mélyedés, hanem egy klasszikus szubdukciós zóna: itt a Csendes-óceáni kőzetlemez alábukik egy másik lemez alá (a térségben gyakran a Fülöp-tengeri lemezként említik). Ez a folyamat hosszú idő alatt „belepréseli” a földkérget a köpeny irányába, és kialakítja az óceánok legmélyebb árkait.

Ez azért is látványos, mert a Mariana-árok környékén nemcsak mélységrekordok vannak, hanem komoly geológiai aktivitás is: a lemezmozgások földrengésekkel és vulkáni jelenségekkel is összefügghetnek.

3) Olyan a nyomás a mélyben, hogy a legtöbb eszköz egyszerűen összeroppanna

A Mariana-árok (és különösen a Challenger Deep) nemcsak „mély”, hanem extrém fizikájú hely.

A nyomás a mélytengerben gyorsan nő, nagyjából 10 méterenként 1 atmoszférával – így 11 000 méter környékén már kb. 1100 atmoszféra nagyságrendű terhelésről beszélünk.

Ez az oka annak, hogy a lejutás elképesztően nehéz:

speciális anyagok és technológia kell,

a kommunikáció és irányítás komplikált,

a hideg és a teljes sötétség extra kihívás.

Egyszerűen fogalmazva: nem elég lemerülni – túl is kell élni a körülményeket.

4) A sötétség és a nyomás ellenére: van élet a Mariana-árok mélyén

Sokan azt gondolják, hogy 10–11 kilométer mélyen már „nincs semmi”, de valójában a Mariana-árok a hadális zóna része, ahol különleges élőlények alkalmazkodtak az extrém körülményekhez.

A mélyben megfigyeltek például:

amfipodákat (rákszerű élőlényeket),

különleges csigahalféléket (snailfish),

és olyan mikrobaközösségeket, amelyek teljesen más környezethez alkalmazkodtak.

A túlélés kulcsa az alkalmazkodás: a mélytengeri fajok szervezetében a fehérjék és sejtszerkezetek olyan módon működnek, hogy bírják a nyomást, a hideget és a táplálékhiányt. Egyes kutatások genetikai alkalmazkodást is vizsgáltak a hadális halaknál.

5) A legdurvább rész: műanyag és mikroműanyag a Mariana-árokban is megjelenik

A Mariana-árok egyik legmegdöbbentőbb „modern” érdekessége, hogy az emberi szennyezés nyomai a Föld legmélyebb pontjáig eljutottak.

Kutatások kimutatták, hogy a mélytengeri árkokban élő amfipodák mikroműanyagot is fogyasztanak, és ezt több árokban is vizsgálták, köztük a Mariana-árok térségében is.